Lublini izgalmak
Bella, 2018.08.02.

Valamikor este, éjfél után nehány perccel megérkeztünk Lublinba. Szorított minket az idő, mivel a Lulu Hostelben elvileg éjfélig lehetett elfoglalni a szállást, és már kerestek minket, hogy vajon mi lehet velünk, mikorra várható a csapat.

Szóval sietős volt, vagyis lett volna, de a város totál fel volt túrva, mindenhol útépítések, egyszerűen nem lehetett haladni. Végül aztán nehezen, de megérkeztünk a szálláshoz.

Rohanunk a portára, hogy mihamarabb bejelentkezzünk. Erre portás meg nuku. Csengő a pulton, hát csengettünk. Jött is hamar egy telivigyor, jókedélyű, enyhén köpcös, nagyon jófej srác. Kézzel-lábbal integetett, ugrabugrált, hogy na vééégre - megérkeztünk. Azonnal kérdezte, hogy ugye mi vagyunk a Trabantos csapat? Már aggódott miattunk. Úgy pörgött, mint a búgócsiga, csak néztünk. Két perc alatt kitöltöttük a bejelentkező lapokat, már hozta is a kulcsokat, hogy elfoglaljuk a szobáinkat. Már a lépcsőn felfelé menet megfogott minket a hely kedvessége, hangulata. Engem a régi, pesti, jellegzetes lépcsőházból nyíló, magas belterű lakásokra emlékeztetett, hosszú folyosókról nyíló szobákkal, és hatalmas fa beltéri ajtókkal. Teljesen magával ragadott minket a szállás és szállásadónk kedvessége.

Miután átvettük a szobát Barbival, kedvenc portásunk megmutatta a fiúknak, merre tudnak éjszakára leparkolni az autókkal, majd miután minket „lerendezett” visszabújt a kis privát szobájába. Amíg a fiúk parkíroztak, mi lányok tovább gyönyörködve lejelentjeztünk az otthonokiaknak is, hogy ne aggódjanak. Magunk között megbeszéltük, hogy annyira jófej volt ez a portás, megérdemelne egy TraBeert emlékbe, hiszen olyan lelkesen örült a Trabiknak. 

A fiúk meg csak' nem jöttek közben, hiába vártuk őket. Egyszercsak csörög Barbi telefonja és hallom, hogy a kötszeres dobozunkat keresi Peti az autónál. Hát egyből jött a rémület, hogy mi van máár megint... Egyszer mennek nélkülünk valahova! Kiderült, Peti keze vérzik. Lejött az ujjából egy kis darab, amikor a parkoló vaskapuja odacsukta. Még jobban aggódtunk, és még türelmetlenebbül vártuk, hogy mikor érkeznek meg végre. Ment is a mondódás, hogy így engedjük el még egyszer őket...

Peti sebét elláttuk, és közben Maki is kitalálta azt a kolosszális ötletet, hogy mivel annyira közvetlen, és annyira barátságos volt a portás és lengyel, és hát lengyel-magyar két jó barát, adjunk neki a TraBeerből emlékbe. Lesiettünk hozzá, átadtuk a sört, aminek annyira örült, hogy gyorsan lőttünk meg egy szelfit is az átadásról. Elmagyaráztuk, hogy a TraBeer olyan kézműves sör, amit az Ugar Sörfőzde készít, a címke pedig a mi saját tervezésünk. Természetesen a sör után a jó magyar pálinka sem maradhatott el. Barátunkat, Łukaszt príma hazai körtével kínáltuk. Mivel már késő volt sajnos nem sokat tudtunk beszélgetni, borzasztóan fáradtak voltunk. Kb. hajnali háromig nyomtuk még a weboldalt, írtuk a cikket, ezt-azt, de legalább másnap nem kellett hajnalok hajnalán kelni, mivel a következő állomásunk Białystok nem volt olyan messze.


Másnap tehát nem keltünk olyan korán, nagyjából fél kilenc - kilenc körül. Peti már úgy indította a reggelt, hogy van egy kis probléma. Az SD kártyáról az összes adat elveszett. Zoli Linuxon, Peti Windowson próbálta meg helyreállítani a fájlokat több-kevesebb sikerrel, és inkább kevesebbel, mivel csak a képeket sikerült megmenteni. Azzal kellett tehát dolgozni, ami van.

Lassan összeszedelőzködtünk, kipakoltunk a kocsihoz, és mivel már dél is elmúlt és kopogott a szemünk az éhségtől elindultunk. Bejártuk Lublint és felkerestük azt a fenomenális éttermet, amit Manó (Igen, ez a keresztneve) ajánlott nekünk. Manó egyébként az élő GPS-ünk, táv-idege vezetőnk, aki ellát minket ajánlásaival.

Meg is találtuk azt a kóser, vérbeli, tradicionális zsidó éttermet, amit ajánlott és mindenki nevében mondhatom, hogy nem csalódtunk.

Sőt, ámultunk és bámultunk, a felszolgáló kislány és fiúcska is jellegzetes zsidó öltözetben, a falon megannyi emléket idéző fotó, régiségek mindenhol, mintha csak a múltba mentünk volna vissza. Az árak szuperjók voltak, a ház ajánlatát választottuk, ami mennyei kacsa volt gerslivel, alma mártással. Itt megebédeltünk, és nem vágytunk másra, minthogy a videó befejezése mellett egy jót kávézzunk. Kerestünk egy kávézót, Peti befejezte a videót és elindultunk következő állomásunk, Białystok felé.

Elindultunk Białystok feléElindultunk Białystok felé...

Galéria

Több bejegyzés