BoLHa szerviz Tallinn-ban
Wazemaki, 2018.08.06.

Szombat este érkeztünk meg Tallinnba, egy Manó által ajánlott kempingbe. Akkora kontraszt volt a rigai és az itteni kemping között, hogy alig hittük el. A túra eddigi legjobb kempingje címet nyerte el az itteni.

Kezdjük viszont az elejéről a történetet. Bolhának út közben egyre csúnyább hangja volt. Mire ideértünk Tallinnba, egyértelmű volt, hogy valahol kifújt a henger. Vagy hengerfej, vagy leömlő - gondoltam, és csak reménykedtem, hogy utóbbi a hibás. Éjfél után táboroztunk le a fantasztikus kempingben, és Bolhára - meg persze a munkára - való tekintettel eldöntöttük, hogy itt bizony két éjszakét töltünk el.

Másnap reggel neki is láttunk feltárni a kifújó hang forrását. A burkolat levétele után rögtön feltűnt a lelazult csavar a leömlőn - persze azonnali megkönnyebülésünkre. Nyilván ezután a hülye magyar Trabantos nemhogy meghúzná a csavarokat egy új alátéttel, és pakolná össze a motort, dehogy!

Kitaláltam, ha már szerviz, legyen kövér - cseréljük ki a tűgörgőket, hiszen az csak félóra. Bezony! Fejben.

Nekiálltunk tehát, lehúztuk a hengereket, kiszedtük a csapszegeket, és már a kezünkben is voltak a régi görgők, meg persze a dugattyúk. A dugókon - miért ne - megmozgattuk a leragadt gyűrűket is.

Na itt követtük el a nagy hibát, az egyik gyűrű a legapróbb feszítésre - hopp - eltört. Én egy Háh, készültem! felkiáltással ugrottam egy fejest a csomagtartóba, és már a kezemben is volt egy doboz a legkülönbözőbb méretű dugattyúgyűrűkkel. Naná, hogy nem volt alapméretes gyűrűm!

Persze ezután jött a nagy brainstorming Petivel, hogy akkor mi is legyen. Nagyobb méretű, új gyűrűről a hengerem hallani sem akart. Petinek jött egy olyan ötlete, hogy szedjük szét a pótmotort, abban hátha nem sokkal nagyobb a dugattyú, és hátha kopott annyira, hogy belemegy BoLHába. Nagy nehezen szétszedtük, és persze nem nyert a dolog. Volt szó arról, hogy a pótmotort ideiglenesen beüzemeljük, vagy csak a pótmotor hengereit felrakjuk Bolha blokkjára, de én mindenképp kitartottam a sajátom mellett. Persze vasárnap lévén, még ha lett volna is Trabant alkatrészeket tartó autósbolt Tallinnban, nem volt nyitva. Több napot pedig nem akartunk időzni...

Ekkor jött az isteni ötlet, hogy hívjuk fel Prokee-t, hátha mond valami okosat. Mondott is, járjunk két gyűrűvel három helyett, hisz úgyis csak a súrlódást növeli, annél több haszna alig van a harmadik gyűrűnek. Petinek ugyan volt egy hasonló ötlete, de mielőtt az napvilágot látott volna, még magában elvetette. Így viszont az utolsó pillanatban estére összeraktuk a motort; heves szívverésel, kétszázas pulzussal fordítottam el a kulcsot. Bolha vidáman pöfögött fel az új tűgörgőkkel, dugattyúnként két gyűrűvel, és a meghúzott leömlővel.

SzervizSzerviz

Petivel tettünk egy tesztkört, az autó hibátlanul működött, szép hangja volt, így hát folytathatja a túrát, Helsinki felé.

Miközben mi dolguztunk és nyakig olajosak lettünk, a lányok szakadatlan a kívánságainkat lesték: Kaját, innivalót, kamerát, rongyot, pulcsit hoztak, és persze a cikkeket írták mellette. Azt hiszem, ezt nevezik csapatmunkának.

A működő Trabant örömére a végén a közelben sátorozó szlovák srácokkal ittunk egy pálinkát, tartottunk egy amolyan mini-bulit, kipufogólángoltatással és sörözéssel egybekötve.

Langoljunk, ha már megy a motorLángoljunk, ha már megy a motor

Az éjszakáink egyre hidegebbek, ahogy észak felé tartunk (fura, nem?), és a tenger felől folyamatosan hatalmas szél fúj. Lassan már elő kellene kapnunk a meleg cuccokat, kabátokat, mert ma már kompozunk is Helsinkibe!

Jelen pillanatban a kikötő melletti benzinkúton írom a cikket, várva, hogy az esti kompra becsekkolhassunk. Ez a kikötő egyébként teljesen olyan, mint egy reptér, ha nem figyel az ember, rendesen el lehet tévedni.

A kikötőben... :)A kikötőben... :)

Na meglátjuk, hogy sikerül a kompra szállás - Trabantokkal...

Kapcsolódó videoblog-bejegyzés

Galéria

Több bejegyzés