Nem kezdeném történetünket a legelejéről, hiszen sokan ismerik már, hogy hogyan kezdődött trabantos korszakunk. A blogunk aktualitása most nem is a múlt, sokkal inkább a jelen és az előttünk álló jövő.
Egy nem mindennapi kaland Skandinávián át két, kétütemű Trabantunkkal és két jó barátunkkal egészen az északi-sarkkörig. Kb. két-három éve született az elhatározás egy barátunk invitálására, hogy Trabantunkkal, BoLHával meglátogatjuk Helsinkit, a finn fővárost. Nem volt ez az ötlet meglepő a számomra, hiszen Maki nagy álmodozó, képes nagyon meredek dolgokat kitalálni, de szerencsére bennem is dolgozott a kalandvágy, így dőlt el a kérdéses utazás sorsa. Egyik veteránjármű találkozó alkalmával szokásunkhoz híven, csacsogtunk, csiviteltünk mindenkivel és egy hozzánk hasonló fiatal trabantos párnak elhintettük kalandos tervünket. Egy percig nem haboztak, azonnal felcsillant a szemük, hogy örömmel társulnak hozzánk. Így megyünk mi négyen és visszük Debrecen hírét Európán át.
A kezdetekkor még nem nagyon mertünk beszélni senkinek a nagy utazásról, csak magunk között négyen álmodoztunk, tervezgettük, hogy milyen lenne Trabantokkal végigmenni Finnországig, kis autóikkal felgurulni a hatalmas, monstrum méretű kompra és megcsodálni a gyönyörű északi tájakat, majd büszkén leparkolni Helsinkiben.
És persze nem volt ez az út sem mindig 7000 km... Jóval kevesebbről indult a kitűzött cél, ami fokozatosan és merészen bővült.
Emlékszem, amikor először komolyabban összeültünk (hol máshol, mint a Roncsbárban) átbeszélni, hogy hogyan is gondoltuk mi ezt az eszement ötletet.
A csapatból mindenki lelkesen hozzátett az ötletelésekhez, tervezésekhez és elhatároztuk,hogy bizony, ha törik, ha szakad megvalósítjuk életünk nagy kalandját.