Rövid, egynapos dán átutazásunk...
Bella, 2018.09.20.

Ahogy az előző blogbejegyzésben említettem, Dániába már sötétedésre érkeztünk. Egy éjszakát töltöttünk ott, de az emlékezetes volt. Mire a hídról legurultunk, mire a városban elzötykölődtünk, mire megtaláltunk a kinézett kempinget, - mire-mire-mire...- a recepción már nem volt senki, a kapu meg zárva. o.O Minden hostel, szállás tele volt, hiába köröztünk az utcákban jobbra-balra, nem találtunk másik kempinget. Nem volt hát más lehetőség, mint a Trabantban alvás. Kinéztünk egy szimpatikus szakaszt a tengerparton, közvetlenül a nemzetközi repülőtér szomszédságában, panoráma nyílt a hídra, a vízen a hatalmas hajók fénye látszott, valahol nem is bántam, hogy nem találtunk másik szállást.

 
Kilátás a vízreKilátás a vízre

Megágyaztunk szépen az ülésen, elővettük a pihe-puha plédeket és behajtogattuk magunkat a kocsiba. Maki járt a legrosszabbul, a hosszú lábaival. Másnap frissen és üdén ébredtünk. Se! :D

Sok csillagos szállodaSok csillagos szálloda

Kicsit kómásan indultunk tovább és csak Peti, no meg az Olsen banda körüli izgalom hajtott minket. Koppenhágában van ugyanis az Olsen börtön, ahová feltétlen el kellett mennünk az ominózus jelenetet felvenni. Ez azonban cseppet sem ment könnyen, tekintve, hogy a börtön épületét, de még kb. a környező utcáit sem lehetett fotózni, sem videózni. Addig ólálkodtunk a bejárat környékén, amíg egy éles, rémísztő férfi hang kiszólt a kaputelefonon és röviden, tömören eltanácsolt minket. Elmondta, hogy mindenki jobban jár, ha lassan távozunk. Peti kérdésére, hogy nem-em lehetne- e egy képet lőni, hidegvérrel csak annyit felelt " Csinálhatunk képet, de akkor jajj nekünk" és irgumburgum... Végül aztán sikerrel távozhattunk, a hatóság sem tartóztatott.

Megoldottuk okosba'Megoldottuk okosba'

Elsiettünk tehát, egy pár fotó és videó készítése után és meg sem álltunk a közeli Lidl-ig. Ahol a rövidke reggeli beszerzése után a parkolóban nem várt cetli fogadott minket az autókon. Parkolásunkért nem kevés büntetést kaptunk, mert nem tettük ki a kis parkoló órát... Hirtelen felindulásunkban Peti visszament a pénztárhoz és apróra morzsolta az öklét, miközben kérdőre vonta az eladónőt. A pénztáros elnézést kért és sztornózta a kis cetlit. Így végül lenyugodva távoztunk a helyszínről. Ez a kis incidens azonban elég volt ahhoz, hogy ismét lekéssük a Németországba tartó, már előre lefoglalt kompot....

Így igyekeztünkÍgy igyekeztünk

Galéria

Több bejegyzés